Adventi-karácsonyi gyűjtemény

A következő történeteket Bob Hartman és Kállai Nagy Krisztina: Karácsonyi mesélő könyvéből válogattam.

1. Meglepetés Zakariásnak
2. Meglepetés Máriának
3. József álma

Számlálgatós

Közeledett Jézus születésének napja. 1-2-3-4-5-6   Így számlálgatta Mária a napokat.

Hoztam egy bőröndöt,

Mi lehet benne?

Baba kelengye. ( ruhák, pelenkák, krémek, cumi, puha takaró, …nagyon szépek, kényelmesek, puhák, melegek, . ) Szerintetek ez egy király baba ruhája lehet?  Miket készítettetek volna egy király babának?

Mária is készítgette már Jézus kelengyéjét. Mária szegény, volt, nem tudott ilyen szép ruhákat vásárolni, mint a ti szüleitek nektek. Pedig Jézus Isten fia, minden királynál hatalmasabb.

Nem csak Mária számolgatott ám. Augusztus császár is számlálásba kezdett. 1-2-3-4-5-6-7-8-… Elhatározta, hogy megszámoltatja hányan laknak országában, mert minden emberrel adót akart fizettetni. Még gazdagabb akart lenni.

Katonák dobolnak: ti-ti-tá ti-ti-tá   Augusztus császár népszámlálást rendelt el. Mindenki menjen a szülővárosába!

Máriának és Józsefnek is útra kellett indulniuk. Jeruzsálemtől Betlehem nagyon messze van. Mária pedig már egyre gyengébb volt, már csak nehezen tudott járni a nagy pocakjával, bármelyik nap megszülethetett a kisbabája.

Ti mivel szoktatok utazni, ha messze mentek? /Gyalog, bicikli, busz, autó, repülő…/

Nem volt autópálya, de még autó sem. Pedig, ha mi nyaralni megyünk tele pakolunk 5-6 bőröndöt, betesszük az autóba, hogy kényelmes legyen mindenkinek.

Jézus születésének idején azonban még nem voltak széles autóutak, ahol száguldozhatunk, de még autók sem voltak. A gazdag emberek is esetleg egyerős paripán, vagy tevén utazhattak.

József és Mária, akik szegények voltak, csupán egy gyenge szamárral utazhattak, arra csupán Mária tudott felülni, de néha még neki is le kellett szállnia. Több napig kellett a sziklás, félelmetes hegyoldalakon, szakadékok mentén keskeny kis ösvényen baktatniuk.

Kicsi, kocsi, három csacsi döcögő, döcögő,

Benne gyerek, kicsi kerek, göcögő, göcögő.

Sokáig tartott az út. Mária szomorú volt, hogy hogy a kisbabának a pocakjában ennyit kell rázkódnia. A kisbabájának, aki minden királynál hatalmasabb, Isten fia. Maga is Isten. Pedig még a királyok is hintón járnak.

Végül mégis megérkeztek Betlehembe. és szállás után néztek a városban.

Ajánlom megnézni: Csendes éj, az első karácsony történetét (rajzfilm)

4. Úton a jászol felé

Két báránykával, egy feketével és egy fehérrel el tudjátok bábozni, játszani.

Fekete bárány. Olyan szomorú vagyok! Mindenki csúfol, hogy fekete a bundám. Egy bárány sem szeret, csak mert nem hasonlítok senkire. Ráadásul egyesek azt híresztelik rólam, hogy kövér vagyok. Senki sem akar velem játszani, mert nem úgy nézek ki, mint mások. Ezért aztán jól elbújtam, úgy sem akar senki tudni rólam. Annyira szomorú vagyok.

De mit hallok? Az a csillag megszólalt! Mit mondasz, szép csillag? Jaj, gyerekek, hiszen ti ezt egyáltalán nem halljátok. Hiszen a csillagok beszédét csak az állatok értik.  (hallgatózik)

Azt mondja a csillag, hogy fel kell kerekednem egy nagy útra, Betlehembe kell mennem.  Hamarosan ott születik meg a kis Jézus. (hallgatózik)

Óóó, azt mondod, Jézus engem is szeret?  Akkor is, ha máshogy nézek ki, mint a többiek? …Jaj, de jó, akkor már indulok is!

 Nahát, valamilyen furcsa hangot hallok a közelben. Mintha bégetés lenne… Mindjárt utánanézek.  (keresgélés után rátalál egy másik fehér bárányra.

Nahát egy másik bárány! Te miért maradtál itt egyedül?

Fehér bárány: Mert rendetlenkedtem. Felfaltam a pajtásaim elől a füvet, aztán jól besároztam őket ugrabugrálásommal. Ezért aztán most mindenki utál, és nem akarnak játszani velem többé. Hát ez történt… Az előbb hallottam, amit a csillag mondott neked. Mit gondolsz, én is veled mehetek Betlehembe? Szerinted a kis Jézus engem is szeret?

Fekete bárány: Persze, hogy szeret. Szerintem nyugodtan velem jöhetsz. Hiszen a csillag azt mondta, hogy Jézus Isten minden teremtményéért, azaz értünk is a földre születik. Az olyan fekete bárányokért is, amilyen én vagyok, és az olyan rosszcsont, csíntalan barikákért is, mint amilyen te vagy. Gyere hát velem. Menjünk együtt Betlehembe!

Fehér bárány: Ó, de régen nem mondta nekem senki, hogy gyere velem.

Fekete bárány: Én is nagyon örülök ám, hogy nem kellegyedül bandukolnom. Ketten együtt megyünk majd Jézushoz, a gyermekhez, aki értünk a földre jön.

Fehér bárány: Tudod, olyan különleges ez a gyermek. Még meg sem született, máris elérte, hogy egyikünk sem szomorú többé, és társat, barátot is találtunk. Két boldog bárányka lettünk, úton Jézus felé.

Így aztán a két kis barika vidáman ballagott be együtt az istállóba. Hatalmas öröm töltötte be a szívüket, mert tudták, hogy közel van Jézus születésének ideje. ( a báránykákat szorosan a jászolbölcső mellé helyezzük)

Mindannyiunk számára nagy öröm karácsony ünnepe. Ahogy az imént a csillag mondta, a betlehemi jászol ajtaja mindannyiunk előtt nyitva áll. A jászol bölcsőben fekvő gyermek mindenkit vár. Jézus mindannyiunkat arra biztat, hogy merjünk közel lépni hozzá.

1. Végül mégis megérkeztek Betlehembe. és szállás után néztek a városban. Házról házra jártak, minden ajtón bekopogtak, de mindenhol ugyanazt a választ kapták.

-Van hely?

-Nincs hely!

-Nincs hely?

-Bumm!!             10x

11.-nél:

Egy hely van még, de csak hátul az istállóban.

Milyen állatok lehettek abban az istállóban?  Birka, kecske, tehén, ló, szamár – hangjukat utánozzuk

Voltak ágyak puha takaróval, párnával, kályha?   Szalma. hideg, zaj, állatok lehelik…

Mária az állatok közt megszülte gyermekét, Jézust.

Énekek:

Idvezlégy, kis Jézuska (ének)

Idvezlégy, kis Jézuska, idvezlégy, ó kisbaba

Miért fekszel a jászolba, a hideg istállóba?

Hol a fényes palota, hol a kényes nyoszolya,

Hol a lépes mézecske, vajjal mázolt köcsöge?

Ó, ha Magyarországban, Bicske mezővárosban

Jöttél volna világra, akadnál jobb országra.

Mert adnánk jó mézecskét, vajas, édes tejecskét

Szükségedet megszánnánk, párnácskánkba takarnánk.

 

Kis Jézusnak nincs kályhája, Posztóba van bepólyázva,

Ökör, szamár lehel rája, Melegíti a párája.   (Szent karácsony éjszakáján dallamára)

 

Fázik a kis Jézus

 

Dugókból, vagy papírból készíthettek betlehemi jászlat, amivel el tudjátok játszani a karácsonyi történetet.

 

A történetekből megismerhettük Isten milyen gondosan készítette elő Jézus eljövetelét. Gondoskodott anyáról, apáról, hírnökökről, akik hírül viszik Jézus születését az embereknek.

Ilyenkor szoktunk beszélgetni a gyerekek családjáról is. Kedves édesanyák, édesapák ez most nagyszerű lehetőség, hogy elmeséljétek gyermekeiteknek, hogy mennyire vártátok őt. (őket) Elmesélhetitek, hogy mekkora öröm volt érkezésük, milyen boldogan újságoltátok el a nagymamáknak, nagypapáknak, barátoknak érkezésüket. Hogy készültetek. (kiságy, babaruhák, cumisüveg…) Nézegethettek pocaklakós, babakori képeket. Nézegethetitek, hogy növekedtek, ügyesedtek időről időre.

JÁTÉKOK:

Színezzétek ki a fenyőfát, vágjatok ki színes kör karácsonyfadíszeket. Dobjatok a dobókockával! Ahányat dobtok, annyi díszt tehettek fel a karácsonyfára. Játszhatjátok egyedül vagy többen is, de akkor mindenki készítsen magának fenyőfát és díszeket.

Többféleképpen is játszható:

1. A játék kellékei: kicsi és nagy hat féle színű pompon. Két dobókocka: egyiken kicsi és nagy karika (ez jelzi, hogy pici, vagy nagy gombócot kell a csipesszel rátenni a tojástartó fenyőfára. A másik kocka oldalain jelöljük a pompon színét. Két kockával dobjatok egyszerre, majd a csipesszel tegyétek a megfelelő díszt a karácsonyfára.
2. Kis kártyákat készítünk, amelyeken jelöljük a pomponok színét (méretét). Ezeket másoljátok le a tojástartó-fenyőfára.

Ennél a játéknál a színekre kell figyelnetek. A fa törzsével azonos színű gombócokat tegyétek a fára.

Két retro diafilm: Gabi karácsonya

Télapó és ezüstmackó

Keressétek meg a 20 különbséget a hasonló képeken!

Vezessétek el a pásztorokat a jászolhoz!

Mesék:

A kis fa

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy apró fácska egy magas hegycsúcson. A kis fa arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Éjjel a fácska vágyakozva nézett a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt és kiabált nekik: – Szeretnék kincsesláda lenni! Beborítva arannyal, és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon! Múltak az évek. Eső jött, aztán napsütés, és a kis fa egyre nagyobbra és egyre magasabbra nőtt. Egy szép napon egy favágó ballagott fel a hegyoldalon. Megpillantotta fát, és azt mondta: – Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem. És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. – Most lesz belőlem szép kincsesláda – gondolta a fa -, csodás kincseket kapok majd. Egy asztalos műhelyében kötött ki. De az asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott keze alól egy jászol került elő. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára. Sok – sok nap telt el és sok – sok éjszaka. A fa már majdnem elfelejtette egykori álmát, amikor egy éjjel angyalok szálltak és egy fénylő csillag gyúlt ki éppen a fölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. – Bárcsak jobb helyet készíthetnék neki! – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A fényes csillag rásütött a fényes és erős fára. – Ez a jászol a legjobb hely neki! – mondta az asszony. És a fa tudta, hogy teljesült az álma, kincsesláda lett belőle. Benne volt a világ legnagyobb kincse.

(A norvég legenda forrása: https://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_008.html A mesét az internetes forrás felhasználásával újramesélte: Bajzáth Mária)

Andersen: A fenyőfa

https://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm#2 Ebben a gyűjteményben rengeteg Andersen mesét találtok, kicsit nagyobbaknak tetszeni fog például a Hókirálynő, A kis gyufaárus lány vagy A rendíthetetlen ólomkatona.

Az első templom

Valamikor régen, réges régen élt két testvér. Az öregebbnek csak felesége volt, a fiatalabb testvér feleségével és négy gyermekével élt. Közösen vettek földet, nehéz munkával feltörték az ugart, hordták a köveket, elvetették a gabonát. Öntözték, ápolgatták a búzát, közösen művelték a birtokot. Amikor eljött az aratás ideje, együtt arattak, majd elfelezték a termést… Mindketten elégedettem mentek haza, amikor a teli zsákokat behordták a magtárakba. Azonban eljött az éjszaka, és egyikük sem tudott aludni. A fiatalabb azt gondolta: “A bátyám meg a felesége idősek már. Nehezükre esik a munka. Semmi segítségük nincsen. Nekem négy gyermekem van, ha felnőnek, mind segítenek. Viszek nekik egy zsák búzát.” Az öregebb pedig így gondolkodott: “Öcsémnek négy gyermeke van. Több ennivalóra van szükségük, mint nekünk. Viszek nekik egy zsákkal a magaméból. ” Tervüket valóra is váltották, és mind a ketten elvitték a zsák gabonát a másik kamrájába. Reggel, amikor nézték a saját zsákjaikat, megdöbbenve látták, hogy egy sem hiányzik. Elcsodálkoztak nagyon, de egy szót sem szóltak. Este ismét elindultak, hátukon a nehéz zsákkal, de másnap reggel megint ugyanannyi volt a gabona. Így ment ez napról, napra. A hetedik napon nem volt sötét az éjjel, telihold fényesen világított. Így történt, hogy ahogy mentek egymás háza felé, vállukon a nehéz zsákkal, egyszer csak megpillantották egymást. Mindkettő letette a gabonát, és szívük csordultig telt szeretettel. Megölelték egymást, Hold fénye beragyogta a völgyet és körülölelte a két embert, és azon a helyen, ahol vállaikon a nehéz zsákot cipelve találkoztak, templomot építettek. Életükben, nagy tiszteletben és megbecsülésben részesültek, testvéri szeretetükről pedig máig is beszélnek az emberek…

(Forrás: Bajzáth Mária (vál.) (2014): Itt vagyok, ragyogok! Népmesék a világ minden tájáról 0-4 éveseknek Népmesekincstár1. Kolibri kiadó.)

Grimm-testvérek: A suszter manói

https://karacsonynapja.hu/grimm-testverek-a-suszter-manoi/

A kicsi dió – székely népmese

Móra Ferenc: Az ezüstszavú harang

http://www.posabacsi.com/pdf/mora_ferenc_az_ezustszavu_harang.pdf

A negyedik bölcs

Ezt a mesét közvetlenül karácsony előttre ajánlom.

(Orosz legenda, Henry van Dyke története és sok-sok mesélő nyomán újramesélte: Bajzáth Mária)

Mese a negyedik vasárnapra, a NEGYEDIK KIRÁLYRÓL…

A három király, a három Napkeleti bölcs történetét mindenki ismeri. A negyedik királyról mesélek most Nektek…

Élt egy ember Ekbatán városában a perzsa hegyek közt, Artabánnak hívták és mélységes áhítattal és lelkesedéssel készülődött a Megváltó születésére. Eladott mindent, amije csak volt, az összes vagyonát és a háza árát is ajándékokra költötte: három különleges drágakövet vett egy zafírt, ami úgy ragyogott, mint az éjszakai égbolt; egy rubint, mely mélyebben izzott, mint a naplemente; és egy igazgyöngyöt, mely tisztább volt a magas hegyek hófedte csúcsainál.
Amikor egy ragyogó fehér csillag fénylett fel az égen, Artabán tudta: ez a jel, és útnak indult a három ajándékkal, hogy találkozzon a másik három bölccsel: Gáspárral, Menyhérttel és Boldizsárral az előre megbeszélt helyen.
Napokon keresztül lovagolt gyors lábú lován; az utolsó napon pedig már vágtatott, hogy időben érkezzen a találkozóhelyre. A szíve könnyű volt és vidám: éjjelente látta a csillagot az égen, és alig várta már, hogy a saját szemeivel láthassa a Megváltót.
Háromórányira volt még a templom, így hát vágtatott tovább. Egy datolyapálma-ligetben lova megtorpant. Artabán egy idős férfi alakját vette ki a sötétben, aki az úton feküdt. A bőre sárga volt a mocsárláz miatt. Döntés előtt állt Artabán. Ha segít a férfinek, nem ér oda a találkozóhelyre, és a három másik király nélküle indul el. De ha most továbbmegy, a férfi meghal.
– Uram, vezess engem a szent úton!- imádkozott.
A haldoklóhoz lépett Artabán, és árnyékos helyre vitte, meglazította a ruházatát, vizet hozott neki hogy megitassa és megmosdassa, és a tarisznyájából orvosságot vett elő, hogy csillapítsa a lázát. Majd’ egy napig ápolta a beteget, mire az jobban lett és lábra tudott állni; akkor a lován bevitte a legközelebbi faluba. Eladta a zafírt, hogy kifizesse a szállását és pénzt adjon a fogadósnak, hogy gondoskodjon róla, amíg fel nem épül. Így már csak két ajándéka maradt a Megváltó számára.
A férfi észrevette, hogy jótevője gondterhelt; megkérdezte, mi nyomja a szívét. Amikor Artabán elmondta neki, hogy minden bizonnyal lekéste a találkozót a többi bölccsel, az öreg szelíden Artabánra mosolygott. “Segítettél nekem, és én semmit nem adhatok cserébe – talán csak ennyit: Prófétáink megmondották, a Messiás Betlehemben fog megszületni. Áldjon meg az Isten utadon, és vigyen el biztonságban oda!”
Artabán sietett Betlehem felé, amilyen gyorsan csak tudott; szerette volna még időben beérni a többieket, hogy láthassa az újszülöttet. Később ért Betlehembe Artabán, mint Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik megtalálták Máriát és Józsefet a kis Jézussal, és lábaihoz fektették ajándékaikat, az aranyat, tömjént és mirhát.
Artabán az utcákat járta, magánál tartotta a rubint és az igazgyöngyöt, hogy a királynak adhassa. Egy alacsony kőházból egy asszonyt hallott énekelni csendesen. Belépett. A házban egy anya ringatta gyermekét álomba. Artabán kérdésekkel halmozta az asszonyt: Jártak-e itt napkeleti bölcsek; merre mentek; hol találja a Megváltót. Az asszony, aki a kisgyermekét ringatta a karján, készségesen válaszolt: igen, a három bölcs jött és ment, ajándékokat hagytak a názáreti Máriának és a kisdednek; nem, a család már nincs a városban, előző éjjel eltűntek, azt rebesgetik, talán Egyiptom felé. Artaban csalódottan töprengett, vajon mit kellene most tennie, hol kéne keresnie a Megváltót… Sikoltás hallatszott az utca felől, és rémült asszonyok csapata rohant el a ház előtt, karjukban a gyermekeikkel. “Meneküljetek! Mentsétek a fiaitokat! Heródes katonái megölnek minden újszülöttet!”
Artabán látta az asszony arcán a rémületet, ahogy magához szorította a kisfiát; a katonák már dörömböltek is az ajtón, Heródes nevében.
– Isten nevére kérlek, ments meg a gyermekem!- könyörgött az asszony.
Az anya elsápadt, szorosan magához ölelte a kisdedet. Artabán gyorsan az ajtóhoz szaladt, széles vállai betöltötték a nyílást. Katonák véres karddal rohangáltak az utcán. Megpillantották a szálfa termetű férfit az ajtóban, s megtorpantak a meglepetéstől.
– Magam vagyok itt- mondta szelíd nyugalommal Artabán, s hogy szavainak nyomatékot adjon, előhúzta a rubint. Szeméből olyan sugárzás áradt, melytől még a leopárdok is meghunyászkodtak.
A kapitány mohó vigyorral vette el a követ, és hangosan felkiáltott:
– Tovább! Itt nincs gyerek!
Mit tettem?- gondolta Artabán… Elpazaroltam a Megváltó ajándékát…
De ahogyan az asszonyra és a gyermekre nézett, tudta, hogy nem volt hiába.
– Isten áldjon meg azért, amit értünk tettél, és kísérjen az utadon – mondta az asszony.
Artabán Egyiptomban folytatta útját, a Szent családot kereste Betlehemből, majd továbbment, s Alexandria városában betért egy héber pap házába, aki jól ismerte a próféciákat: “Ne felejtsd, a királyt, akit keresel, nem palotában találod, és nem is a gazdagok és hatalmasok közt. Akik őt keresik, jól cselekednek, ha a szegényekhez fordulnak.”
Így hát Artabán bejárta azokat a városokat, falvakat, ahol a szegények éheztek, ahol a pestis pusztította az ifjakat s a véneket. Nem talált királyt, akit szolgálhatott volna, de sok embert talált, akiknek segíthetett. Etette az éhezőket, felruházta a nincsteleneket, meggyógyította a betegeket, s közben őrizte az egyetlen megmaradt ajándékot: a gyöngyöt.
Hosszú, gyötrelmes évek teltek el, épp harminchárom, és Artabán haja fehérebb lett, mint a hó. Megfáradtan, halálra készen, de még mindig a királyt kutatva Jeruzsálembe vetődött. Zsidó húsvét időszaka volt ekkor. Nagy zsivaj és izgatottság verte fel a várost, a tömeg a damaszkuszi kapu felé sietett.
“Hová mentek?” – kérdezte Artabán egy öregembertől.
– A Golgotára. Két embert fognak megfeszíteni ott, s egy harmadikat azért, mert azt állította, hogy ő a zsidók királya

Az öreg, megőszült bölcs évek óta először mosolygott, és azonnal útra kelt. Végre tudta, hol keresse a Megváltót.
Útnak indult a tömegben a Golgota felé, remélve, hogy az utolsó drágakővel még meg tudja váltani Jézus szabadságát és életét. Ahogy azonban próbált utat törni magának az emberek sűrűjében, kiáltozásra lett figyelmes; katonák vonszoltak egy fiatal lányt a város felé.
– Ments meg!- zokogott a lány. Apámmal érkeztem Perzsiából, de ő meghalt, és adósságban hagyott. Most el akarnak adni rabszolgának. Könyörgök, segíts rajtam!
Artabán a lányra nézett, azután fel a Golgotára; előhúzta az erszényéből az igazgyöngyöt, amely sosem volt ilyen fénylő, mint most, és egy pillanatig szomorúan nézte.
– A Megváltónak őrizgettem- mondta végül. De úgy tűnik, méltatlan vagyok rá, hogy ajándékot adjak Neki. Tessék, húgom. Váltsd meg vele a szabadságodat.
A következő pillanatban elborult az ég, mennydörgött és villámlott, és megrázkódott a föld; sűrűn kezdett szakadni az eső, és mindenki menekült. Artaban, az ősz, öreg király, lerogyott az út szélén; a lány pedig fölé hajolt, hogy felsegítse.
A bölcs arca ragyogott; felfelé nézett valakire, akit csak ő láthatott. Beszélni kezdett, mintha felelne a hangnak:
– Ha láttam volna nélkülözésed, ó Uram, éhséged s szomjad csillapítottam volna. Számkivetettként a házamban otthont nyújtottam volna. Harminchárom évig kerestelek, de nem leltem nyomodra, nem segítettem neked, királyom.
Elhallgatott.
Valahonnan a magasból, egy hang, csendesen és szelíden, így szólt:
– Bizony mondom néked, ha megcselekedted ezeket akár a legkisebb testvéremmel is, velem cselekedted meg!
– De mikor, Uram?- rebegte alig hallhatóan Artaban. Mikor etettelek? Mikor itattalak? Mikor ápoltalak? Harminchárom esztendőn át kerestelek, és sohasem láttam az arcod…
És a vihar közepén egy alig hallató hang válaszolt neki – talán nem is hallotta más:
– Bizony mondom néked, amit a szenvedőkért tettél, azt értem tetted. Ez volt a te ajándékod nekem.
A szavak hallatán békés ragyogás világította meg Artabán arcát: olyan volt, mint a hajnal első sugara egy havas hegycsúcson. Hosszan sóhajtott még egy utolsót, megkönnyebbült. Útja a végéhez ért. Ajándékait elfogadták immár.
A negyedik bölcs megtalálta királyát.

Találós kérdések:

Hegy tetején születtem, fagyos szél sem bír velem. Leveleim hegyesek, szúrnak mint a kis szegek. (fenyőfa)

Egy helyben ál, mindig zöld, sok tűjével egyszer sem ölt. (fenyőfa)

Pici szálfa villog, serceg, nem ég tovább, csak egy percet. (gyufa)

Csöpp kislány ül magában, talpig fehér ruhában. Aranyhaja lebben-lobban, könnye csordul, könnye pottyan, lecsurog hó-derekán, egyre törpül a leány. (gyertya)

Versek:

József Attila: Betlehemi királyok

 

Pálfalvi Nándor: Karácsony

Karácsony ünnepén
az a kívánságom.

Legyen boldog mindenki
ezen a világon.

Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

 

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

­+1 mese a felnőtteknek és a kicsit nagyobbaknak

Boldizsár Ildikó: A gyöngyszemű lány

Énekek:

Adventi hírnök friss fenyőág

Kiskarácsony, nagykarácsony

Szálljatok le, szálljatok le

Mennyből az angyal

Elindult Mária

 

Jézus kopogtat

http://www.archiv.keresztenyelet.hu/video/1562/

1. Jézus kopogtat, Gyertyát gyújtogat. Hova belép, itt is, ott is Gyertyát gyújtogat.2. Szívem megnyitom, Térj be, Jézusom! Gyújtsd meg hitem kis gyertyáját, Térj be, Jézusom!3. Kis gyertya-hitem Vigyázva viszem, Fúvó szellő el ne fújja, Vigyázva viszem.4. Sötét a világ, Ragyogj, kicsi láng, Jézus felé mutass utat, Ragyogj, kicsi láng!

Ó gyönyörű szép

Betlehemi királyok

Karácsonyi angyalok

Karácsonyi angyalok

Karácsonynak délutánján, sötét még a nagyszoba.
Kukucskálni sem, lehet, mert zárva van az ajtaja.
Csengőszóra kinyílik majd, s a sok gyertya felragyog.
Olyan jó, hogy meggyújtjátok, karácsonyi angyalok.

Szikrázik a csillagszóró, éneklünk, hogy pásztorok.
A fa alatt, mindenféle titokzatos dobozok.
Bárcsak végre megnézhetném, karácsonyra mit kapok.
Olyan jó, hogy elhozzátok, karácsonyi angyalok.

Lesz, majd ott egy papír angyal, én küldtem el hozzátok.
Azért, hogy a fenyőfánkra, ti, majd vissza hozzátok.
Olyan, mint ti, úgy csináltam, repülve jár, nem gyalog.
Olyan jó, hogy vele szálltok, karácsonyi angyalok.

Kis jászolba Jézus fekszik, az angyalom, rá vigyáz.
Körülötte, bárány, tehén, egy szamár is ott iáz.
Jézus mellett, apja, anyja, s róla szólnak a dalok.
Olyan jó, hogy van karácsony, karácsonyi angyalok.

Játszhatok ma akármeddig, most senki se veszekszik.
Azt mondják a hátam mögött, majd ha akar, lefekszik.
Együtt van, az egész család, s köztük én is ott vagyok.
Olyan jó, hogy karácsony van, karácsonyi angyalok.

Olyan jó, hogy karácsony van, karácsonyi angyalok.

 

Csillag gyújt

Pásztorok keljünk fel

Kirje, kirje kisdedecske

Csendes éj

Barkácsolás:

 

 

 

---