Kedves Apukák!
A héten benneteket hívunk egy kis titkos anyák napi készülődésre.
Ilyenkor mindig nagy izgalommal szoktunk tervezgetni, szebbnél szebb meglepetéseket készíteni, énekeket, verseket tanulni az édesanyáknak, nagymamáknak. Pénteken ti szoktatok jönni a gyerekekért, majd a vasárnapi ünnepig otthon dugdosni a meglepetéseket.
Az idén sajnos mi nem tudunk részt venni ebben a lázas izgalomban. Néhány ötlettel szeretnénk nektek segíteni, ezzel is hozzájárulni boldog ünneplésetekhez.
ANYÁK NAPI AJÁNDÉKOK PAPÍRBÓL:
Készíthettek képeslapot, melyre ragasztó segítségével fonalvirágokat, vagy ujjbegy nyomdázásával virágokat alkothattok:
https://ovoda.webnode.hu/evszakok-temakorok/anyak-napja/
https://www.motherhoodonadime.com/kids/fun-on-a-dime-inexpensive-flowers-for-mothers-day/
Muffin papírból is kedves kis virágok készülhetnek.
Ha kedvelitek az újrahasznosított ajándékokat, használjatok a virágokhoz újságpapírt, színes magazin-, vagy kertészeti katalógus oldalakat!
Mackók szívvel
A sablon letölthető innen: http://krokotak.com/2016/02/vlove-bears-v/
Szív alakú tulipános köszöntő kártya
Minta és leírás itt: http://krokotak.com/2018/01/pop-up-v-card/
Virágok ragasztással, pöndörítéssel
Az elkészítés leírása itt található: http://krokotak.com/2019/03/paper-flowers-5/
ANYÁK NAPI AJÁNDÉKOK FESTÉSSEL:
Krumplinyomda tulipánok
Forrás: https://www.craftymorning.com/tulip-potato-printing-craft-kids/
Kézlenyomatos szív anyának, nagymamának
A képek segítségével könnyen elkészíthető: https://www.craftymorning.com/heart-handprint-canvas-grandma/
KREATÍV ANYÁK NAPI AJÁNDÉK
Leírás: https://gyereketeto.hu/jatekok/anyak-napja-tarsasjatek/
Ezeket a csodaszép filc virágokat az apukák segítségével már a nagycsoportosok is elkészíthetik.
Kézlenyomat só- liszt gyurmából: Készítsünk egy nagy-nagy golyót a gyurmánkból, egy kicsit lapogassuk el, majd jól nyomjuk bele a kezünket. A kész tenyérlenyomatot színezzük ki temperával.
A só-liszt gyurmát kifejezetten a kicsi kezeknek találták ki: könnyen kezelhető, bármikor előállítható, olcsó, természetbarát anyag.
Színezhetjük is, pl. pirospaprikával, temperával, kakaóval, szörppel.
Alacsony hőfokon a sütőben ki is égethetjük, hogy tovább megmaradjon, ilyenkor vegyük figyelembe, hogy a felhasznált színezők, egyéb anyagok bírják-e a hőt. Ha a masszához kevés étolajat csepegtetünk, nem fog olyan hamar kiszáradni.
Vágjunk ki színes köröket! Ezek félbehajtását és papírra ragasztását már bízhatjuk a gyerekekre!
A gyerek tenyere, mint tulipán.
Nemcsak virággal festhetünk, hanem zöldségekből is készíthetünk nyomdát a gyerekekkel.
Virágszál
Amire szükségünk lesz:
– WC-papír guriga
– zöld akrilfesték
– színes papírok
– ragasztópisztoly
– hurkapálca
– ceruza, olló
Elkészítés:
Először fessük le zöld színnel a WC-papír gurigát. Ezután egy ponton vágjuk el hosszában.
Az egyik végére ragasszunk egy kb. 13 cm hosszú hurkapálca darabot. A ragasztásnál segítsünk a kicsiknek, nehogy megégessék magukat. Majd tekerjük fel a gurigát. Lehet szorosabbra, és lazábbra is. Ragasszuk le a végét.
Majd színes papírból vágjunk ki virágfejet, és ragasszuk rá a kilógó pálca darabra.
https://szinesotletek.reblog.hu/otletek-anyak-napjara-001
http://manokucko.hu/anyak-napi-ajandek-oteletek-kicsiknek/
https://szinesotletek.reblog.hu/15-szuper-papirvirag-gyermekeknek
Szívdoboz
Dalok ovi-tv-ről: ZENEOVI -Jeles napok 2: Orgona ága…
Már megjöttünk ez helyre…
Örömünnep ez a nap…
Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok, dd dd dr m mm rd m m
szüleim kertjében most nyílni akarok. mf s mr m dm rr d d
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa, d d d d dr m mm rd m m
de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok. mf s mr m dm rr d d
Jöttem karikán, kicsi taligán . s m mr d ss ll s
három véka fülemüle énekel a fán. ss ll sf mr mm rr d
Kordén kocogó taligakerék, . s m mr d ss ll s
három véka jó kívánat áldjon meg az ég. ss ll sf mr mm rr d
Erdélyi Ilona: Ima az édesanyáért
Édes jó Istenem, hallgasd meg imámat, |
Áldd meg Isten…:
Ki az aki ápol születésem óta ? Könnyes lesz a szemem, ha róla beszélek, |
Hová hová…:
Hová, hová kiscsikó? – Rétre megyek, ott a jó. |
Kicsi vagyok…:
Kicsi vagyok, alig látszom, nem dolgozom, még csak játszom |
Tordon Ákos: Anyák napi mondóka Anyukám, anyukám Találd ki, Hogy az én nagy kincsem ugyan ki.Ki más lehetne. Ha nem Te, Ültess hát gyorsan az öledbe. |
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám, |
Cser Gábor Mit adhatok?
Anyukámat meglepem! Kis kezemmel Nincs is annyi áldás |
Ámon Ágnes: Anyák napjára.
Ébresztem a napot, Ébresztem a kertet, Ébresztem a rigót, Ébresztem a szívem, |
Bekker Zita: Anyák napján
Május első vasárnapján Egyik csokor anyáé lesz, Az a másik csokor a mamáé! |
Tóth Anna: Anyák napi köszöntő
Reggel, mikor ágyamhoz jössz, suttogod a nevemet. Május első vasárnapján átadom a virágom. |
Mentovics Éva: Te is voltál kisgyerek
Hogyha éjjel rosszul alszom, Megnyugtat a közelséged, Volt már néhány kópéságom Neked is van édesanyád, Ő lenne most az én dédim, Ünnepeljük őket is most, |
Varga Erzsébet: Anyák napi köszöntő
Virágcsokor a kezemben, Kis szívemből azt kívánom,
Dsida Jenő: Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban |
Mesék:
Anyák napja üzenetét néha nehéz megfogalmazni szavakban. Kicsi gyermekeink számára magától értetődő, hogy jelen vagyunk a napjaik nagy részében, hogy simogatunk, kérdezünk, vigasztalunk, nevetünk, játszunk, néha pedig mérgelődünk, szomorkodunk, aggódunk, elfáradunk. Annyi, annyi érzés, ki nem mondott gondolat van bennünk ha gyermekeinkre nézünk, hogy néha képtelenek vagyunk szavakba önteni. Néha éppen egy anyák napi dalocska, vagy kis vers által fogalmazódnak meg a legbensőbb érzések…vagy éppen egy megható anyák napi mesét olvasva.
Fésűs Éva: Jó éjt, bocsok!
– Jó éjt!
– Jó éjt, mackó mami!
A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék.
Azok pedig minden áldott este ilyenkor kezdtek élni, mintha egész napi erejüket és virgoncságukat mostanra tartogatták volna.
Látszólag engedelmesen ráhúzták a mohapaplant a fél fülükre, de a másikat szabadon hagyták, hogy hallják, mikor lépi át mackó mami a hálóbarlang küszöbét.
Abban a pillanatban elkezdődött a huncutságok sorozata, hol így, hol amúgy, de a cél mindig ugyanaz volt: húzni az időt, hogy ne kelljen még aludni.
A hét minden napjának estéjére tartogattak valami csalafintaságot. Hétfőn Dörmi szólalt meg, mielőtt mackó mama átlépte volna a küszöböt:
– Én nem kaptam puszit!
– Már hogyne kaptál volna, kisfiam!
– De én eggyel kevesebbet kaptam, mint Brumcsi! – És hozzátette szemrehányó tekintettel: – Megszámoltam!
Még a szája is legörbült.
Mackó mamának sürgősen igazságot, azazhogy pótpuszit kellett osztania. De addigra már a másik két bocs is lerúgta a paplant és körülugrálta:
– Én is kérek még! Én is keveset kaptam! Én is!
Mire vége szakadt a nagy cuppogásnak, hízelkedésnek, kilencet kakukkolt az óra.
– Mélységes rengeteg! Még nem is mosogattam! – kiáltott fel mackó néni és szigorúan toppantott: – Ilyen aztán nem lesz többet!
Hát nem is lett, mert keddre más műsort eszeltek ki a bocsok.
– Pók van az ágyamban! – kiáltott fel Brumcsi másnap este, aminek az lett a következménye, hogy mind a három ágyat össze-vissza kellett túrni. A pókot természetesen nem találták, hiába bizonygatta Brumcsi, hogy nagy volt és fekete – de mire vége lett a hajcihőnek, az óra tízet kakukkolt. – Jóságos mézesputtony! – kapott a fejéhez mackó mama.
– Még ezután kell kimosnom a mackónadrágotokat!
Szerdán Dörmi kért vizet elalvás előtt. Egy negyed óra múlva Brumcsinak száradt ki a torka, valamivel később pedig Lomposka akart egy pohár harmatvízért elepedni.
Mackó mama háromszor hagyta félbe a vasalást, amire csak ilyenkor jutott ideje, mert napközben egy málnásban dolgozott. Egyedül nevelte a három bozontos bocsot, és sohasem volt szíve nemet
mondani, ha valamit kértek. Azok pedig viháncoltak, kuncogtak, pompásan szórakoztak. Így ment heteken keresztül, míg egyszer furcsa dolog történt.
Azon az estén Lomposka lett volna soron a huncutságban, de elkésett a nyöszörgéssel, mert Mackó néni szokatlanul gyorsan köszönt el tőlük és ment ki az ajtón. Valami olyasmit dörmögött, hogy mindig fáradt, nem csoda, ha elszámolta magát a málnával. Most aztán kezdheti elölről az egészet…
Lomposkát megszidta két testvére, amiért ügyetlenkedett, de azután hamarosan készen volt a tervük.
– Szúnyogokat fogunk csapkodni! – jelentette ki diadalmasan Dörmi. – Erre majd bejön a mami a nagy partvissal, és az olyan mulatságos, hogy legalább tizenegyig fent maradhatunk.
El is kezdődött a csetepaté. Először csak a mancsukkal csapkodtak, de mackó mami nem jött be megkérdezni, hogy mi az.
Elő a papucsot! Elő a kispárnát! Elő a tegnapi újságot! Piff-puff! Dirr-durr!
Odakint néma csend. Dörmi már visongatott. Odakinn semmi nesz. Brumi véletlenül nyakon csapta Lomposkát, mire az bőgni kezdett.
Erre már csak bejön mackó mami…
De nem jött.
A bocsok hirtelen elhallgattak. Valami furcsa volt a levegőben. Lábujjhegyen, egymás után osontak ki körülnézni.
A konyhában égett a jánosbogár lámpa, s ott állt a mosatlan edény nagy halomban. De hol lehet mackó mami?
Dolgavégezetlenül aludni ment volna? Dehogyis ment szegény! Ott aludt el málnaszámolás közben az egyik barlangmélyedésben az asztalra borulva.
Dörmi odaszaladt, hogy felköltse, de Brumi hirtelen erélyesen visszahúzta: – Csitt!
Brumcsi eddig mindig csak egy bocs volt, fára mászó, mézet torkoskodó, huncut kölyök, mint a két
öccse, de most egyszerre úgy érezte, hogy ő okosabb. Okos és jó mackó kislány, akinek ilyen esetben ki kell találnia, hogy mi a teendő.
Lomposka ráásított:
– Ááá! Igazad van. Gyerünk mi is aludni!
– Nem addig, öcskös! Hiszen tizenegyig fent akartál maradni!
– Most már minek? – kérdezte Dörmi. – Mulatság úgysem lesz.
– Dehogynem! – emelte fel a hangját Brumcsi, de csak annyira, hogy mackó mamit fel ne ébressze. – Ezután jön csak az igazi mulatság!… No, mit néztek úgy rám? Hát olyan buták vagytok, hogy magatoktól ki sem találjátok, mire gondolok? …A bocsok nem voltak buták.
Mackó mami csak hajnaltájt ébredt fel mély álmából, de akkor úgy meglepődött, hogy azt sem tudta mondani: “Mélységes rengeteg!”
A konyhában olyan rend és tisztaság volt, mint vasárnap délután. A nagy kosár málnán pedig egy cédulát talált: “Pontosan kilencszáztizenegy szem. Megszámoltuk.”
A puszit és simogatást, amit a bocsok kaptak, nem számolta meg senki. De attól kezdve, ha mackó mami azt mondta este: “Jó éjt, bocsok!” – minden mackófül eltűnt a paplan alatt és olyan áldott csend lett, hogy még a betévedt esti pille szárnya zizzenését is meg lehetett hallani.
Fésűs Éva: Májusi mese
Dönci, az icipici sün gondterhelten ballagott a májusi napsütésben. Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak.
Mindenütt fény – csak a sün orra alatt árnyék.
Mert lógatta, bizony! Annyira lelógatta, hogy Brekuci, a kis levelibéka rákiáltott a fűzfaágról:
– Vigyázz, hékás, mert belebotlasz az orrodba!
– Nem vagyok hékás, hanem idei sün! – borzolta fel magát Dönci.
– Le-he-tet-len! – brekegett mókásan Brekuci. – Idei sünnek még nem lehet ekkora bánata.
– Nekem van! – mondta Dönci komoran.
Erre már odaugrott mellé a barátságos kis béka, és együttérzően tudakolta:
– Hol szerezted?
– Útközben.
– Rettenetes!
– Az bizony. És most nem tudom, mit tegyek.
– Oszd meg velem.
– Mit?
– Hát a bánatodat. Akkor neked csak a fele marad.
– Jó, de attól még nem lesz meglepetése a mamámnak. Brekucinak felragyogott a szeme:
– Ó, hát te ilyesmiben sántikálsz?
– Nem sántikálok, hanem egész rendesen ballagok.
– Jaj, hát ez csak amolyan szólásmondás! Meglepetésen töröd a fejed, igaz?
– Már nem töröm. Már kitaláltam.
– Akkor meg mi a baj?
– Mégsincs meglepetés.
– Ez érdekes!
– Nem érdekes; ez borzasztóan szomorú – mondta az icipici sün, nagyon elszontyolodva. – Pedig volt öt szem ropogós májusi cseresznyém!
– Hol vetted?
– Rigó bácsinál.
– Finom ajándék!
– Én is azt hittem. Ahány csiga csak volt a zsebemben, mind odaadtam érte. Feltűztem őket a tüskéimre, és igyekeztem hazafelé, amikor szembejött velem egy nyúl. Megállt, és azt mondta: – A cseresznye mindig kukacos. Sokkal jobb a hónapos retek.
– És te?
– Bementem a mezei önkiszolgálóba, és elcseréltem a cseresznyét hónapos retekre.
– Ezért búsulsz? Hiszen annak is biztosan örülni fog az anyukád.
– Nem fog, mert aztán találkoztam egy egérrel. Az is megállt, nézte, hogy mit viszek, és megcsóválta a fejét.
– Minden retek pudvás! Százszor jobb a tavalyi dió!
– Szerencsére ott ugrált a közelben egy mókus, aki még sohasem kóstolt retket, és szívesen cserélt velem.
– És hol a dió?
– Találkoztam egy borzzal is. Megállt, és nagyon komolyan intett: – Fiacskám, jegyezd meg, hogy a tavalyi dió mind avas. Egy fürjecsketojás sokkal többet ér!
– Fogtam hát, s elcseréltem a diót a sarki menyétnél egy fürjtojásra.
– Itt az icipici sünnek már kezdett lefelé görbülni a szája.
– Kivel találkoztál még? – sürgette Brekuci.
– A rókával! – bökte ki Dönci.
– Csak nem bántott a beste?
– Dehogy! Nagyon barátságos volt. Azt mondta, okos süngyerek vagyok, de mielőtt átadom, jól nézzem meg, hogy nem záp-e belül ez a fürjtojás.
– No és?
– Megnéztem! – bőgte el magát az icipici sün. – És most már semmit sem tudok venni az anyukámnak helyette, mert egy fia aprócsiga sem maradt a zsebemben!
– Ne sírj, no! – vigasztalta Brekuc. – Ajándékot nemcsak vásárolni lehet, hanem készíteni is.
– Miből?
– Például fűből és szalmaszálból. Mindjárt megmutatom, hogyan kell belőlük kosárkát fonni.
Leült egy békarokka tövében, és munkához látott. Dönci csak nézte, nézte, és egyre jobban felderült a képe.– Taníts meg rá engem is! – ujjongott. – Hadd csináljam én is!
Brekuci hagyta, és ha a pici sün ügyetlenkedett, türelmesen kibogozta a fűcsomót, kijavította a hibát. Olyan szorgalmasak voltak, hogy déli harangvirág-kondulásra elkészült két takaros, kerek kosárka.
– De szépek! – lelkendezett Dönci. – A mamám biztosan nagyon fog örülni. Köszönöm, hogy segítettél, Berci, de mondd csak, miért csináltunk két kosarat?
Brekucinak örömében fülig ért a szája, úgy válaszolta:
– Mert én is szerzek meglepetést az én anyukámnak!
– Érdekes – mondta az icipici sün –, én eddig mindig csak az enyémre gondoltam, de akkor most a te anyukád kosarát is teleszedem virággal!e szépek! – lelkendezett Dönci. – A mamám biztosan nagyon fog örülni. Köszönöm, hogy segítettél, Berci, de mondd csak, miért csináltunk két kosarat?
Brekucinak örömében fülig ért a szája, úgy válaszolta:
– Mert én is szerzek meglepetést az én anyukámnak!
– Érdekes – mondta az icipici sün –, én eddig mindig csak az enyémre gondoltam, de akkor most a te anyukád kosarát is teleszedem virággal!
Mese anyáknapjára az eltévedt kisverébről
A fészekben kikeltek a tojások: öt verébfióka tátogott a mamája felé. A verébmama megetette, melengette kicsinyeit, s mikor nagyobbra nőttek, repülni tanította őket. Az ötödik kisveréb bátrabb és ügyesebb volt, mint valamennyi testvérkéje.
Egy napon repüléslecke közben olyan messzire szállt, hogy nem látta sem mamáját, sem a testvéreit. Nagyon megijedt a kisveréb, a szárnya elfáradt, már nem is tudott röpülni, csak ugrándozott a vékony lábacskáin. Addig-addig ugrándozott, míg a vadkacsa fészke elé ért.
– Befogadsz a fészkedbe? – kérdezte a kisveréb.
– Befogadlak, háp-háp…- mondta a vadkacsa.
– De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!
– Akkor nem fogadlak be a fészkembe, háp-háp…- mondta a vadkacsa.
A kisveréb továbbugrált. Találkozott a galambbal, és megkérdezte:
– Melengetnél a szárnyad alatt?
– Melengetnélek szívesen, kruuú…buk…buruk…- turbékolt a galamb.
– De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!
– Akkor nem melengetlek, kruuú…buk…buruk…- mondta a galamb.
A kis veréb továbbugrált. Találkozott a bagollyal.
– Éhes vagyok, adnál-e nekem enni? – kérdezte.
– Szívesen adok, uhuuu – huhogott a bagoly.
– De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!
– Akkor nem etetlek meg, uhuuu – mondta a bagoly.
Besötétedett, hideg lett, a kisveréb félt, fázott, éhezett, s fáradtan ugrándozott egyre tovább, tovább. Ekkor meglátott egy szürke madarat, az is a földön ugrált.
– Kedves madár – szólította meg a kisveréb a madarat -, befogadnál-e, megetetnél-e engem? Fáradt fióka vagyok, és csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!
– Befogadlak, megetetlek, melengetlek, én vagyok a mamád! Egész nap kerestelek, hívtalak, csip-csirip!
A verébmama hazavitte fiókáját a fészekbe, megetette, a szárnya alá vette, s ott melengette reggelig.
/francia népmese
Szövegalkotás:
Képolvasás, képleírás:
E játék során bármilyen képeskönyvet, fotót, képet segítségül hívhatunk. Kérjük meg a gyermeket, hogy mesélje el, mit lát, milyen emlékei kapcsolódnak az adott képhez. A vizuális jeleket nyelvi jelekké alakítja a gyermek. Fontos, hogy az életkorának megfelelő képet válasszunk, kisebbeknek kevés cselekvést ábrázoló képet keressünk. Nagyobbaknak akár böngészőket is adhatunk.
Kérdés-válasz játék a kérdés megismétlésével:
A gyermekek önálló szövegalkotásra való késztetése oly módon is történhet, hogy kezdetben egyszerű, majd fokozatosan bonyolódó kiegészítendő kérdéseket teszünk fel a gyermeknek, akinek a válaszadás előtt a kérdést is meg kell ismételniük. Nagyobb gyermekekkel oda-vissza is játszhatjuk a játékot.
Meseprodukció:
A gyermek egy kép vagy akár képsorozat segítségével, nagyobb gyermek esetén anélkül korábbi meseélményeire támaszkodva, vagy átélt élményeire alapozva alkosson önállóan történetet, mesét. A heti témánkhoz kapcsolódva szorgalmazhatjuk, hogy az édesanyjáról, nagyiról alkosson elbeszélést.
Téri tájékozódás
Helyezd el a tárgyat:
A gyermek köré különböző tárgyakat helyezünk el, például plüssöket, kisautókat, babákat, stb. Ezeket a szülő utasításai alapján el kell helyeznie valahol a térben, a szék alá, asztalra, lába mellé…
Robotirányítás:
A gyermek szobájában kiválasztunk néhány tárgyat, kedves játékot, majd irányokat jelölő szavakkal juttassuk el a gyermekünket egy-egy tárgy felé.
Célba dobás:
A játék során helyezzünk el 2 kosarat, dobozt a gyermek mellé, egyiket a jobb, másikat a bal oldalára. Tárgyakat adunk a gyermek kezébe, majd megkérjük, hogy tegye bele a jobb vagy bal oldali kosárba. Kezdetben adhatjuk a jobb kezébe, amit a jobb oldali kosárba szeretnénk, hogy dobjon.
Anyák napi népmesék:
https://mese.mesepedagogia.hu/2019/04/30/anyak-napja-nepmesek/
SZOBÁBAN JÁTSZHATÓ MOZGÁSOS JÁTÉKOK VI.
1.) Szorítóban
Rajzoljunk egy kört a padlóra! Kész is a szorító. Két játékos álljon a szorítóba, egymásnak háttal! Indulhat a verseny, igyekezzenek egymást kiszorítani a ringből! Akinek elsőként sikerül, az a bajnok!
A játék során fejlődik a testséma, erő, siker-kudarc tűrő képesség.
2.) Papírrepülő verseny
Minden játékos kap egy papírlapot, amiből repülőt hajtogat. Amikor mindenki elkészült, a játékosok sorakozzanak fel egymás mellett. Melyik repülő száll a legmesszebb? Melyik a leggyorsabb? Melyik repült a legmagasabbra? Melyik landolt a legviccesebben.
Segítség a repülő készítéséhez:
A játék fejleszti a figyelmet, finommotorikát, türelmet, kitartást a repülőgépkészítésével, azon túljótékonyan hat a térérzék, mozgáskoordináció, egészséges versengés alakulására.
3.) Nagy Ho-Ho Horgászverseny
Rajzoljunk 20 db halat a papírra, vágjuk ki őket. A játékosok között egyenlően osszuk el a halakat, amit mindenki a saját tányérjára (tavába) helyez. Egy üres vödröt készítsünk elő, s helyezzük el jó távol. A versenyzők feladata, hogy minél több halat fogjanak ki a saját tavukból, és juttassanak át a tengerbe, azaz a vödörbe. Minden játékos szívószál segítségével szippanthatja fel a halait, majd a vödörhöz fut és belepottyantja a fogást. Az nyer, aki elsőként üríti ki a tányérját.
A játék fejleszti térérzéket, mozgásügyességet, figyelmet, gyorsaságot. Az eszközkészítés során a vizuális technikák (mint rajzolás, színezés, vágás) alkalmazásával a finommotorika, fantázia, eszközhasználat fejlődik leginkább.
4.) Csipesz kerestetik!
Az egyik játékos szemét bekötjük, a másik játékos ruhájára 6 ruhacsipeszt csiptetünk. A bekötött szemű játékos feladata, hogy megtalálja az összes csipeszt. Ha sikeresen teljesítette, cseréljenek szerepet.
A játék során fejlődik a testséma, érzékelés, észlelés, taktilis csatornák, finommotorika.
5.) Léggömbtaposás
Minden játékos fújjon fel egy-egy lufit, amit madzag segítségével erősítsen a lábához. Igyekezzetek kipukkasztani a másik lufiját úgy, hogy rátapostok, de közben ügyeljetek, hogy a sajátotok ép maradjon. A saját léggömböt tartsátok a lábatok mögött, vagy mellett így kevésbé lesz balesetveszélyes a játék. A nagyobbak ügyesebbek ezért inkább nekik ajánlom, de szülővel a kisebbek is megpróbálkozhatnak. Az elpukkanó lufi hangos, váratlan zaj ezért figyelmeztessük előre a gyerekeket.
A játék fejleszti a szem-láb koordinációt, térérzéket, mozgásügyességet.
Jó játékot!
Egészségetekre!