PÜNKÖSD-GYEREKNAP
ÁLDOTT PÜNKÖSDÖT KÍVÁNUNK!
PÜNKÖSD TÖRTÉNETE
Jézus feltámadása után elküldte a tanítványait, hogy mindenkinek mondják el a földön a jó hírt. De nem csak egyszerűen elküldte őket, hogy: -Menjetek, és boldoguljatok úgy, ahogyan csak tudtok! Ha sikerül, akkor ügyesek voltatok. Jézus a tanítványoknak megígérte, hogy a küldetésükhöz megadja a megfelelő segítséget. És Ő meg is tartotta az ígéretét.
Amikor a tanítványok megértették, hogy Jézus már nem sokáig lesz velük a földön, akkor nagyon elszomorodtak. Nem is tudták, hogy mihez kezdjenek! Visszamentek halászni, és nem kezdték hirdetni az evangéliumot. Úgy érezték, hogy hiányzik nekik a támogatás, a biztatás, a bátorítás. Jézus nélkül nem megy. Igaz, hogy Jézus többször is megígérte, hogy a gyermekei nem maradnak segítség nélkül. De mégis egyedül érezték magukat. Hiszen Jézus már nincs velük.
Jézus megtartotta, amit megígért. Miután az Atyához felment a mennybe, maga helyett küldött valakit. Küldött valakit, aki segíti, vigasztalja, bátorítja a tanítványait, aki tanácsokat és ötleteket ad nekik. Akit elküldött, az nem más, mint a Szentlélek, akiről azt ígérte Jézus, hogy láthatatlanul, mindig, mindenhol velük lesz. Így a tanítványok nem érezték már magukat árván Jézus nélkül sem. Honnan tudták, hogy velük van a Szentlélek?
Egy különleges napon mindannyian megtapasztalták. Mindannyian átélték, amikor megérkezett hozzájuk a Szentlélek. Ez Jeruzsálemben történt, egy házban. Amikor szerte Jeruzsálemben rengeteg ember volt. Hiszen egy nagy ünnep volt.
Amikor megérkezett a Szentlélek, akkor a tanítványok azt érezték, hogy erővel töltődnek fel. A házat hatalmas szélhez hasonló zúgás töltötte be és lángnyelvek jelentek meg a tanítványok feje felett. Mindannyian, kivétel nélkül mindnyájan felbátorodtak. Mire bátorodtak föl? Hogy beszéljenek mindenkinek Jézusról! Hadd tudja meg mindenki, hogy Jézus él! Nem is tudtak már abban a házban bent maradni. Tudták, hogy ki kell menni az utcákra. Menni kell a sok-sok emberhez, akik ott ünnepelnek! És ők semmit sem tudnak Jézusról. Beszélni kell nekik Jézusról. Vajon féltek attól, hogy kinevetik őket? Nem, mert a Szentlélek bátorságot adott nekik. Az összes tanítvány azonnal tanítani kezdett Jézusról.
Aztán Péter kezdett beszélni Jézusról. Beszélt arról, hogy hogyan élt Jézus. Beszélt arról, hogy hogyan halt meg, és hogy feltámadt. És nagyon nagy csoda történt. Mert a sok ember, aki nem is tudott beszélni Péter nyelvén, mind megértette, amit Jézusról tanított. És az még nagyobb csoda volt, hogy el is hitték sokan.
Igaza volt Jézusnak, a Szentlélek valóban nagyon segít. És pünkösdtől kezdve a tanítványok tudták, hogy a Szentlélek van velük Jézus helyett, és segíti, vezeti, bátorítja őket. És ettől kezdve mindig a Szentlélek segítette őket. Nem voltak már egyedül akkor sem, ha egy ember sem volt mellettük.
(Forrás: http://kreativhittan.blogspot.com/2011/05/punkosd.html)
A pünkösdi történet a youtube-on is megtalálható:
PÜNKÖSDI KERESZTYÉN GYERMEKDALOK:
- Pünkösd áldott napján („Én kicsike vagyok” dallamára)
(Kotta: http://gyerekoldal.reformatus.hu/honlapok/enekszoveg/jezusenek/enek95.htm)
- Mikor pünkösd napján – Felvételről meghallgatható: https://drive.google.com/open?id=1YqmLXpKhJOSF9zceRJA9xLw-yQh67ohO
(Kotta: http://gyerekoldal.reformatus.hu/honlapok/enekszoveg/gyujtemeny/enekgy5.htm)
 |
 |
BIBLIAI SZÍNEZŐ
Ezen az oldalon több pünkösdi témájú színezőt találhattok:
https://colorluna.com/pentecost-commemorates-god-giving-the-ten-commandments-at-mount-sinai-coloring-page/
BIBLIAI – KREATÍV ÖTLETEK
Széljelző pünkösdi léggömb
Szükséges eszközök: léggömb, papírból galamb és lángok, krepp papír szalagok, pálca, olló, ragasztó
Pünkösdi asztali dísz
Szükséges eszközök: mécsestartó, led-mécses/gyertya, organza (piros, narancs, sárga), szalag
Pünkösdi szalag-lángok a szélben
Szükséges eszközök: bot/hurkapálca, textil vagy krepp-papír szalagok
Pünkösdi fejdísz
Szükséges eszközök: színes kartonok, olló, tűzőgép/ragasztó
Hajtogathattok galambokat:
Így tudsz gyorsan pünkösdirózsát készíteni. a nagyobb pünkösdi királynők virágos koszorút is díszíthetnek vele maguknak.
Gyereknapi, otthon elkészíthető játékok
 |
 |
 |
 |
Pünkösd, gyereknap
Ének, mondóka:
Én kis kertet kerteltem, ss mm ss m
(két kéz mutatóujjával kert rajzolása)
Bazsarózsát ültettem, ss mm ss m
(tenyér közepének megbökdösése mutatóujjal)
Szél, szél fújdogálja, s m ss mm
(mutatóujj mozgatása jobbra-balra)
Eső, eső veregeti. ss mm ss mm
(felülről lefelé az eső utánzása)
Hu!
 |
 |
-Gryllus Vilmos
Ennek a kislánynak nem jutott párja, s sm s sm s sm s s
Jaj de megharagszik sf mr d d
Jobban iparkodik. sf mr d d
Kácsa, kácsa, piros kácsa, mm rr mm rr
Ki a párját nem találja, mm rr mm rr
Keressen magának mm rr d d
Labdapattogtató mondóka:
Ég a ház, ég a ház,
Nem is egy, hanem száz!
Gyere Peti üsd tovább! (pattogtatni a dal alatt és passzolni ahhoz, akinek a nevét mondják)
Versek, mondókák:
Bartos Erika: LABDA
Pattog a labda,
Gömbölyű, tarka,
Fuss ki a parkba,
Dobd a magasba!
Itt van a csíkos,
Ott meg a pöttyös,
Pattan a földön,
Messzire röpdös!
Elgurul újra,
Gördül a rétre,
Repked a labda,
Kézből a kézbe!
Mutogatós mondóka:
Pattog, pattog, pattog a labda, (tapsolunk négyet)
piros pöttyös rajta a minta. (pontokat rajzolunk a levegőbe)
Gurul, gurul, gurul az úton, (vízszintesen mozgatjuk a kezünket jobbra, majd balra)
kapd el gyorsan el ne fusson! (tapsolunk egy nagyot)
Cserebogár, mikor lesz nyár?
Pünkösd táján, vasárnapján.
Mikor a fák virágoznak,
Vénasszonyok tollászkodnak.
Piros pünkösd napján,
Mindenek újulnak,
A kertek, a mezők,
Virágba borulnak.
Nem anyától lettél,
Rózsafán teremtél,
Piros pünkösd napján,
Hajnalban születtél.
Mesék:
Benedek Elek: Az aranytulipán
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy király, annak egy fia. Mikor ez a királyfi nagy legénnyé serdült, azt mondta az apjának:
– Édesapám, én elmegyek, s addig vissza sem térek, míg a világon a legszebb leányt meg nem találom: az lesz az én feleségem.
– Jól van, fiam – mondotta a király -, csak eredj isten hírével, szerencse kísérjen utaidban!
Elindult a királyfi, ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, egyszerre csak beért egy rengeteg erdőbe, s rengeteg erdő között amint mendegélne, látja, hogy egy ökörnyomban kínlódik, vergelődik egy kicsi halacska. Megszólal a halacska, mondja a királyfinak:
– Szabadíts meg innét, te jó legény, vígy a folyóba, mert itt meghalok!
A királyfi kivette a halacskát az ökörnyomból, s vitte, míg egy folyóhoz nem ért. Ott azt mondotta a halacska:
– Végy le egy pikkelyt rólam, tedd el, s ha valahol valami bajod lészen, ezt a pikkelyt csak vesd a folyóvízbe, én mindjárt ott leszek, s segítek rajtad.
A királyfi levesz egy pikkelyt a halacskáról, azzal a halacskát beledobja a vízbe, s továbbmegy. Amint menne, mendegélne, látja, hogy egy fekete holló egy fának ága-boga közé szorult, vergelődik a szárnyával, rángatja a lábát, de nem tud kiszabadulni. Leszólott a királyfinak nagy búsan:
– Szabadíts meg, te jó legény, bizony nem bánod meg!
Fölmászik a királyfi a fára, kiszabadítja a hollót, az meg a csőrével kihúz egy tollat, odaadja a királyfinak, s mondja neki:
– Jótétel helyébe jót várj, te legény. Ha nagy bajba kerülsz, csak rázintsd meg ezt a tollat, én mindjárt ott leszek.
Elbúcsúzik a királyfi a hollótól, továbbmegy, mendegél. Egyszerre csak látja, hogy egy ősz öregember ott áll egy forrás mellett, szeretne lehajolni, hogy igyék, de nem tudott lehajolni. Megszólítja a királyfit:
– Te jó legény, segíts rajtam, majd elepedek a szomjúságtól, s nem tudok lehajolni!
A királyfi lekapta a sisakját, telemerítette vízzel, megitatta az öregembert.
– No, te legény – mondotta az öregember -, nagy jót tettél velem. Nesze, adok neked két hajszálat, s ha valahol bajba kerülsz, csak ereszd szélnek. Majd rám talál ez a két hajszál, s én a világ végéről is eljövök, hogy segítsek rajtad.
A királyfi eltette a két hajszálat, elbúcsúzott az öregembertől. Aztán továbbment, nemsokára kiért az erdőből, s túl az erdőn ért egy nagyvárosba. Szeme-szája elállott a csodálkozástól: gyász feketébe volt vonva az egész város. Találkozik az utcán egy kicsi emberkével, akinek földig ért a szakálla, kérdi tőle:
– Ugyan bizony, bácsikám, kit s mit gyászol ez a város, hogy így gyász feketébe borult?
– Hej, öcsém – mondja a kicsi ember -, nagy oka van annak. Van a királynak egy leánya, akihez hasonlatos szép nincs kerek e világon. S ez a leány a fejébe vette, hogy csak ahhoz megy feleségül, bárki fia legyen, aki úgy el tud bújni előle, hogy ő meg nem találja. Háromszor lehet próbát tenni. Ha kétszer megtalálja, az még nem baj, de ha harmadszor is megtalálja, karóba kerül annak a feje, aki szerencsét próbál. Eddig kilencvenkilencen próbáltak szerencsét, karóba is került a feje mind a kilencvenkilencnek. Próbálj te is, öcsém, hadd legyen a te fejed a századik! Mondja a királyfi:
– Már vagy lesz századik, vagy nem lesz, ha csakugyan olyan szép az a leány, szerencsét próbálok.
Éppen abban a pillanatban jött arra hatlovas hintón egy szépséges szép leány, amilyet még a királyfi sohasem látott. De olyan szép volt, hogy a szeme is káprázott, amikor reánézett. Kérdi a királyfi a törpe embert:
– Kié ez a leány, bácsikám?
– Ez a királykisasszony – mondotta a törpe ember.
Hiszen több sem kellett a királyfinak, ment egyenest a király palotájába, a király színe elé. Mondotta a királynak:
– Felséges királyom, hallottam, hogy kilencvenkilenc legény próbált szerencsét. Egy életem, egy halálom, a szerencsét én is megpróbálom.
– Hej, fiam – mondotta a király -, szívemből sajnállak, mert jóképű, derék szál legénynek látszol. De hiába, a leányomnak kedvében kell járnom. Nincsen több gyermekem. Hát csak próbálj szerencsét, bújj el, ha tudsz, de úgy, hogy meg ne találjon.
Eközben hazajött a királykisasszony, és bejött a szobába, s mondta a királyfinak:
– Jobb lesz, ha nem is próbálsz szerencsét, királyfi, eredj haza, mert a te fejed is odakerül, ahova a többié.
– Nem bánom én – mondotta a királyfi -, hadd kerüljön. Nálad nélkül úgy is pipadohányt sem ér az életem.
Avval kiment a királyfi nagy búsan, s végigsétált a városon, aztán ki a mezőre, mezőről az erdőbe, egész úton azon tűnődött, hová tudjon elbújni, hogy a királykisasszony meg ne találja. Egyszerre csak eszébe jutott a halacska, hátha az tudna rajta segíteni. Megy a folyó partjára, ott előveszi a pikkelyt, s hát csakugyan jön a halacska, s kérdi:
– Mi bajod, királyfi?
Mondja a királyfi, hogy mi nagy baja van.
– Ó, azért egyet se búsulj – mondotta a halacska -, mindjárt ideszólítom a legnagyobb halat, azzal elnyeletlek, ott ugyan meg nem talál a királykisasszony, míg a világ s még két nap.
Csak térült-fordult a halacska, s mindjárt jött utána egy rettentő nagy hal, kitátotta a száját (akkora volt, mint egy nagy ház), s abba beleugrott a királyfi. Szépen leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában. Eközben elindult a királykisasszony, utána az udvarbeliek. Kereste a királykisasszony mindenfelé a királyfit, s mikor egy fél napig járt-kelt volna mindenfelé, egyszerre csak a folyóvíz partjára ért, s parancsolta, hogy fogják ki a vízből a legnagyobb halat, mert annak a hasában van a királyfi. Egyszeriben odarendelik az udvari halászokat, kifogják a nagy halat, felhasítják a hasát, s hát csakugyan kifordult belőle a királyfi. Na, az első próbával szerencsétlen volt a királyfi, próbált másodszor is. Továbbment nagy búsan, s amint mendegélne az erdőben, eszébe jut a holló, megrázintja a tollát, s hát repül is az egyszeriben, s kérdezi:
– Mi baj, édes gazdám?
Mondja a királyfi, hogy mi nagy baja van. A holló erre elkezdett károgni, s ím, egyszerre repültek a hollók mindenfelől, fekete lett tőlük az erdő, s kérdezték mind egyszerre:
– Mi baj, mi baj?
– Tudtok-e valami jó búvóhelyet? – kérdezte a királyfi hollója.
– Hogyne tudnánk, hogyne tudnánk – károgott a többi holló. Azzal felszállott valamennyi, repültek az erdőn keresztül. A királyfi mindenütt utánuk, s felvezették egy olyan magas hegyre, hogy a teteje az eget verte. Annak a hegynek a tetején volt egy mély gödör, abba beleállították a királyfit. De hiába állították, a királykisasszony ott is megtalálta. Búsult a szegény királyfi, majd felvetette a búbánat. Na, bizonyosan karóba kerül az ő feje is! De, gondolta magában, egy élete, egy halála, már csak harmadszor is szerencsét próbál. Elővette azt a két hajszálat, amit az öregember adott, s szélnek eresztette. Hát alighogy eleresztette a hajszálat, jön az öregember, s kérdi:
– Mi bajod van, édes fiam?
– Jaj, ne is kérdezze, bátyámuram, el kellene bújnom olyan helyre, ahol senki meg nem talál, máskülönben karóba kerül a fejem.
– Hiszen ha csak ez a baj, azon én könnyen segíthetek. Ki elől akarsz elbújni?
– A királykisasszony elől, bátyámuram.
– No, hát majd én megmutatom – mondotta az öregember -, hogy a szeme elé viszlek, s mégsem lát téged.
Azzal megfogta a királyfi nyakát, csavarintott rajta, s abban a pillanatban aranytulipán lett a királyfiból. Aztán feltűzte a tulipánt a kalapjára, s bement a király városába. Éppen jött vele szembe a királykisasszony (akkor indult volt el, hogy megkeresse a királyfit), meglátja a ragyogó fényes tulipánt, s mondja az öregembernek szépen, nyájasan:
– Jaj de szép tulipán! Adja nekem!
– Nem adom én – mondotta az öregember.
– Annyi aranyat adok érte, hogy úrrá lesz maga is s minden nemzetsége.
– Dehogy adom – mondotta az öregember -, a világ minden sűrű kincséért sem adom.
Hiába kérte a királykisasszony, az öregember nem adta oda a tulipánt. Mit volt mit nem tenni, továbbment nagy búsan a királykisasszony, s kereste a királyfit. De azt ugyan nem találta meg. Kereste másodnap, kereste harmadnap, akkor sem találta meg. Harmadnap letelt a keresés ideje, s akkor a király kihirdettette, hogy elé állhat a királyfi bátran, most már övé a királykisasszony. Meghallotta ezt az öregember, egyet csavarintott a tulipánon, királyfi lett ismét. Azzal a királyfi fölment a palotába. Mindjárt papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak. Lakodalom után felkerekedtek, a királyfi hazájába mentek. Ott volt csak az igazi hejehuja, dínomdánom. Még tán ma is táncolnak, ha meg nem haltak.
Janikovszky Éva: A porszívó-fűnyíró-helikopter
Dani azért szeretett korán kelni, mert ha korán kelt, akkor elsőnek ért az óvodába, és játszhatott a helikopterrel. A helikopterrel ugyanis csak az játszhatott, aki jól viselte magát, és ha Dani elsőnek ért az óvodába, akkor még biztosan jól viselte magát. A többi játék mind lent volt a polcokon, ahol elérhették a gyerekek, de a helikopter fönt volt a szekrény tetején, ahol csak az óvó néni érte el. Ha Dani elsőnek ért az óvodába, akkor szépen köszönt Jutka néninek, sietett az átöltözéssel, és mindjárt elkérte a helikoptert.
Aztán odaállt a zöld szőnyeg közepére, mert a helikopter helyből szállt föl, ésberregve körülrepülte vele a szobát. Persze kikerülte a hegyeket meg a felhőketmeg a tornyokat, néha annyi mindent kellett kerülgetnie, hogy egészen elszédült, aztán leszállt a zöld szőnyeg közepén lévő piros mintára, mert a helikopterben az a jó, hogy pontosan le tud szállni.
Dani a tévében látta a helikoptert, amin betegeket szállítottak kórházba a nagy hegyek közül. ő nem betegeket szállított, hanem fontos leveleket vitt, meg csomagokat is, aminek örülnek ott, ahova nem jár a posta. A macik meg a kenguruk meg a zöld oroszlánok a polcon.
Dani minden percet kihasznált, mert tudta, hogy csak addig lehet kis helyen fölszállni és kis helyen leszállni és berregve körberepülni, amíg egyedül van. Mert ha már nem ő az egyetlen jó gyerek, aki szépen játszik egyedül, akkor biztos, hogy a többi jó gyerek el akarja tőle venni a helikoptert.
Gáborka is korán szokott érkezni, de ő volt az egyetlen, akinek Dani nem sajnálta odaadni a helikoptert, mert Gáborka füvet nyírt vele. És Dani szerette nézni, ahogy Gáborka tolta maga előtt a zöld szőnyegen, gondosan kikerülve a piros virágágyakat. A fűnyíró surrogott, ahogy nyírta a füvet, és ezt is jó volt hallgatni.
Dani kicsit sajnálta, hogy Gáborka nem ül rá a fűnyíróra, mert a parkban láttak már olyan fűnyírót is, amin egy fi ú nyargalászott, mint valami kis traktoron, és csak úgy repült a levágott fű, amerre ment. De hát mindenkinek olyan fűnyírója van, amilyet kitalál magának.
Ágika is korán szokott jönni, és sajnos ő is mindjárt elkérte a helikoptert. Neki nem szívesen adta oda Dani, mert Ágika mindig csak porszívózni akart a helikopterrel a babasarokban. Az pedig egyáltalán nem volt érdekes.
És ha Dani nem adta oda, akkor mindjárt rákezdte:
– Juj, ezt már megmondom! – És nemcsak ígérte, hanem meg is mondta Jutka néninek. – Jutka néni, kérem, a Dani nem adja ide a porszívót, mert mindig csak repül vele, pedig az nem is repülő!
Mert Ágikának fogalma se volt róla, hogy mi a különbség egy repülő és egy helikopter között. Pedig láthatta, hogy ha Dani a zöld szőnyeg középső mintáján felszáll, akkor pontosan oda le is tud szállni. Ugyan hol van az a repülő, amelyik egy ekkora szobá ban képes volna fölszállni, körberepülni meg leszállni?
De Jutka néni Ágikára hallgatott, és rászólt Danira
– Mért szaladgálsz azzal a porszívóval, Dani? Add oda szépen Ágikának, hadd takarítsa ki a babasarkot !
Dani szerette volna megmondani Jutka néninek, hogy azért szaladgál azzal a porszívóval, mert ha ő szaladgál vele, akkor az helikopter, de ha odaadja Ágikának, akkor csak porszívó. Ezért nem is adta mindjárt oda, hanem egyszer még körberepült vele, és az Ágika megint kiabált, hogy juj, ezt már megmondom.
Jutka néni pedig megint benézett az ajtón.
– Én nem értem, hogy mindig ezzel a porszívóval van baj! Ha nem tudtok vele szépen együtt játszani, akkor a porszívó visszamegy a szekrény tetejére.
„ Na, ugye – gondolta Dani –, ha a porszívó szépen vissza tud menni a szekrény tetejére, akkor világos, hogy helikopter, mert olyan porszívót még senki se látott, amelyik repülni tudna.” De nem szólt semmit, odaadta Ágikának.
Ágika tologatta a babasarok babaszőnyegén, Gáborka nézte, hogy milyen szépen vágja itt is a füvet, Dani meg várta, hogy mikor repül fel.
Nyelvi játékok
Beszédértés:
Szómagyarázat:
Rengeteget segíthet a gyermek szókincsének bővítésében, ha elmagyarázzuk neki a mesében vagy akár a hétköznapi beszédben elhangzó, számára ismeretlen szavak jelentését, párosítsunk hozzá szinonimákat. Hallgassuk meg, hogy a gyermek szerint mit jelenthet az adott szó vagy kifejezés.
Képek, képeskönyvek nézegetése:
A képek, képeskönyvek nézegetése jó alkalmat kínál a beszédértés fejlesztésére, a szókincs bővítésére, továbbá a különböző viszonyszavak, határozószók gyakorlására is. Mutasd meg, hol van… mondd el, hol van… típusú kérdéseket tegyünk fel a gyermeknek. Az egyik legjobbak erre a célra az ún. böngészők, de bármilyen képet használhatunk, akár családi fotókat is.
Mondat- és szövegértés
Látom, amit te nem látsz:
Válasszunk ki gondolatban egy tárgyat a szobában, kertben, és egy arra jellemző tulajdonságot (szín, forma, illat…), és mondjuk a következő mondatot: Látom, amit te nem látsz… pl.: ez a valami gömbölyű. A gyermeknek meg kell neveznie minden gömbölyű tárgyat, ami a környezetében található, csak annál helyeseljünk, amire konkrétan gondoltunk.
Igaz vagy hamis:
Válasszunk ki egy tárgyat a környezetből, és mondjunk róla igaz vagy hamis állításokat (a gyerekek nagyon szeretik, ha vicces állításokat is teszünk). A gyermeknek el kell döntenie, hogy igaz vagy hamis, amit mondtunk.
SZOBÁBAN JÁTSZHATÓ MOZGÁSOS JÁTÉKOK IX.
1.) Pöttyös labda
Kerek labda
pöttyös labda
ügyes gyerek
mind elkapja.
Törött ablak
ledőlt váza,
vége lett a
labdázásnak.
A játékosok egymásnak dobják a labdát a vers ritmusára.
Variációs lehetőségek: A játékot irányító felnőtt gyorsíthatja, lassíthatja a verselés ritmusát és azzal a labdapasszolás tempóját. A labdát lehet gurítani, pattintva vagy ívelten átpasszolni. Nagyobb gyerekek játszhatják egyszerre 2 labdával is.
A játék során fejlődik mozgáskoordináció, mozgásügyesség, figyelem, térérzék.
2.) Labdaforgó
A játékvezető egy zsinegen körbe forgatja a talajhoz közel a hálóba helyezett labdát. A gyerekeknek át kell ugrani a zsinóron, ha az eléjük ér.
Variációs lehetőségek: Először csak átlépik, majd átugorják a zsineget.
A játék ugrókötéllel is játszható, de figyelni kell, hogy a fogantyú ne üsse meg a gyermek lábát. Inkább nagyobbaknak javaslom.
A játék fejleszti a gyorsaságot, mozgáskoordinációt, reagáló képességet, figyelmet.
3.) Átkelés a folyón
Előszoba folyosón, vagy a nappaliban felrajzolunk egy indító és egy cél vonalat. Minden játékosnál két rajzlap (kartonlap, fatábla…) van. Jelre minden gyermek maga elé helyez egy lapot, rááll, leteszi a második lapot, majd átlép rá. Ezután felveszi az első lapot és maga előtt újra leteszi, rálép…és így tovább. Amíg el nem érik a célvonalat. Aki elrontja az átkelést, vagyis papír nélkül lép előre, vagy a lap mellé lép, újra kezdi a játékot. Az győz, aki előbb teljesíti a feladatot.
A játék fejleszti a szem-kéz-láb koordinációt, mozgásügyességet, egyensúlyérzéket, kitartást, versengést.
4.) Nem megyek hozzád!
A játékosok kézfogással, egymással szemben helyezkednek el egy sáv két oldalán. Jelre a gyerekek megpróbálják áthúzni egymást a saját oldalukra. Akinek ez sikerül, az nyer.
A játék során fejlődik az erő, mozgásügyesség, versengés.
5.) Csöpörög az eső
A gyerekek egyenes háttal asztal mellett ülnek, kezüket az asztalra fektetik. A játékvezető különböző vezényszavaira meghatározott ujj- és kézmozgásokat végeznek, amivel hangutánzó zörejeket hoznak létre. Így a csendes esőtől egészen a nagy viharig fokozhatjuk a játékot. A sorrendet nem szükséges betartani, kedvünk és belátásunk szerint válogathatunk a felhasználandó vezényszavakban.
Csöpörög az eső: felhúzott ujjakkal felváltva ütögetik az asztalt, hogy a körmük is odaérjen, mintha zongoráznának.
Szitál: nyújtott ujjakkal zongoráznak.
Esik: két mutatóujjukat felváltva ütik az asztal széléhez.
Jégeső: az ujjpercek csontos végével kopognak.
Szélvihar: kezüket a fejük felett lóbálják, mintha fákat fújna a szél. (sss)
Forgószél: két kézfejüket körbehajtják, mint egy kereket, majd ellenkező irányba megismétlik.
Kis forgószél: két mutatóujjukat forgatják körbe.
Hóvihar: kezüket fel-le mozgatják, mintha a hó szállingózna.
Mennydörög: ököllel dörömbölnek.
Villámlik: mindenki felemeli a kezét.
Bumm: egyszerre lecsapják tenyerüket az asztalra.
Kisüt a napocska: egyik kezüket a magasba nyújtják, és ujjaikat szétfeszítik, mintha napsugarak volnának.
Lemegy a nap: ökölbe szorított kezüket lassan ölükbe engedik.
A játék fejleszti a kar-és kézizmokat. A finom ujjmozgások begyakorlása különösen az írás-előkészítéshez fontos, ehhez nyújt segítséget ez a játék. A vezényszavakat fokozatosan tanítsuk meg a gyerekeknek, s tartassuk be velük a szabályokat.
Jó játékot! Egészségetekre!
